Elmondani nem lehet, milyen szeretet és "hála" van egy befogadott állatban.
A mai napig kapok a lábtörlőre egeret :-)
Ajándék Mázlitól.
Mindennapos a "cicapuszi"...
Mikor bent alszik éjjel, reggel ha nem mozdulok az ébresztő hangjára,
jön, és ébreszt :-)
Annyira jó az időzítője, hogy a kerítésen kívül ül, mikor megyek haza a
munkából, és mikor meglát befordulni az utcába, úgy rohan elém,
mintha az élete múlna rajta :-)
Egyszerűen imádom !
Elbújik, és mikor Alex felé közeledik, hirtelen felugrik a nyakába :-)
Ugyanezt megcsinálja a lábunkkal is.
Reggelente, mikor hazaérek és kizárom a kaput, Alex első dolga,
hogy kiszalad, és végig szaglássza, ki járt a kapunk előtt éjjel.
Szólok neki, hogy jöjjön be.
Ahogy ezt Mázli meghallja, kiszalad a kapun,
futás közben lever egy pofont Alexnek,
és ugyanezzel a lendülettel fordul meg, és
rohan be az ajtó elé :-)
Az én házam, az én váram :-)
Mit találtál?
Gondoskodnom kell magamról, de hová tűntetek ?
Ma mirelit kaja lesz az ebéd...
Szépségem
Mázlikám beájulva :-)
Alfában...kedvenc képeim
Az új ajtótámaszom :-)
Figyeljetek már!
Pedig utálja a vizet....
Reggel, mikor meghallják az ébredést követő zajokat a lakásban,
ugrásra készen várják, hogy kinyíljon az ajtó :-)
És persze ilyenkor jó, hogy két keze van az embernek, mert
szinkronban kell simizni őket :-D
Reggeli ajtónyitásra várva
