Alex

Első találkozásunk a kutymorgóval....hát egyoldalú öröm volt. 

Először kicsit talán meg is ijedtem tőle,

félve közelítettem, miközben ő folyamatosan csóválta a farkát.

Orra hosszúnak látszott a soványsága miatt.

Végül aztán óvatosan felé nyújtottam a kezem, 

amikor  a tenyerem alá dugta a fejét :-)

És lett első látásra szerelem !

Ezt azóta is csinálja, ha figyelmet, simit akar,

márpedig mindig azt akar :-)

     És  azóta is  

 

Kezdetben sok mindentől félt, többek közt a seprűtől....

Ha kézbe vettem, cikk-cakkban szaladt a kertben....

Ha visszahívtam, szinte hason kúszva közelített!

Arra a kérdésre, hogy mit csináltál, hasra fekve hunyorgott!

Mára ez már úgy néz ki, hogy ha megfogom a seprűt,

úgy kell megkérni, hogy arrébb menjen:-)

Engedelmes, okos, gyönyörűséges kutya lett.

A mai napig keveset eszik, fajtájához és méretéhez képest.

Hihetetlenül retteg a villámlástól, égzengéstől, tüzijátéktól,

a "csopperek" hangjától, ami a közeli főútról hozzánk

hallatszik, petárdától,

és minden hangosságtól 

(robbantás, ami a közeli homokbányában előfordul)

A félelelmtől csattog az állkapcsa, mikor zörög az ajtón, 

hogy engedjem be...:-)

A bejössz ? kérdésből, odáig jutok, hogy

b.....de akkor már benn is van:-D

Szerintem némi színészi adottságai is vannak!

Feltűnt ugyanis, hogy ha ezek a hangok séta közben, vagy a

 kedvenc helyén, a Duna partján

hallatszanak, mintha nem is hallaná!

Ilyenkor csak rám néz, látja ott vagyok, szaladgál tovább...

Gyönyörűségem